Életünkben, akárcsak a CAMINO során, általában lelkesen vágunk neki a dolgoknak. Nagy hévvel szeretünk bele az emberekbe, a tudományba, a munkába. Aztán elkerülhetetlenül eljön a „pusztaság” időszaka. Megtapasztaljuk a hétköznapok egyhangúságát, észrevesszük korlátainkat, megfáradunk.

 

De ha van bátorságunk kitartani, az élet nyugodt teljességet ad cserébe. Más ez, mint a kezdeti lelkesedés. Talán kevésbé lendületes, de sokkal biztosabb.