Emlékszel, milyen gyönyörű táj vett körül a CAMINO során? Mindig más és más, de mindig belső utunk élményének megfelelő. Hazatérve ne feledkezz meg erről. Úgy kell elfogadnunk a természetet, ahogyan kaptuk. Olyannak, amilyen. Meg kell csodálunk benne a parányit és a hatalmast.

 

Meg kell tanulnunk harmóniában élni a természettel, mely meghalad bennünket. Mégis örömmel élvezhetjük abban a biztos hitben, hogy Isten azért helyezte elénk, hogy szeressük és óvjuk. A mezőn sétálva jusson eszedbe, hogy a teremtés apró eleme vagy. Élj vele összhangban és harmóniában, mint a CAMINO során. Köszönd meg Isten számtalan ajándékát. Ha ennél többet is akarsz tenni, vigyél magaddal egy zacskót és gyűjtsd össze a szemetet, amit a séta során találsz. Ha megtelt, dobd a szemetesbe. Máris tettél valamit, ha apróságnak tűnik is. Szebbé tetted a környezetet.