|
Mindig a következő lépés a legfontosabb. Hogy megtedd az utat, világosan kell látnod a célt, és erőt kell gyűjtened a következő lépéshez, majd az utána következőhöz.
A hétköznapokban könnyen megszületik bennünk az érzés, hogy nap mint nap egy helyben járunk. Könnyen eljutunk oda, hogy ebben a taposómalomban úgyis minden mindegy. A Szent Jakab Úton ráeszmélünk, hogy az erőfeszítés eredményt hoz, hiszen egyre csökken a távolság. Az életben az egyhangúság rendkívül el tudja bizonytalanítani az embert. Úgy érezzük, a megszokás, a többi ember, a rendszer ránk telepszik és meghatározza, milyen úton járjunk, gondolkozzunk, érezzünk. Az egyhangúság akkor hatalmasodik el rajtunk, amikor az állandó ismétlődés közepette elfelejtjük, miért tesszük, amit teszünk. Vagy akkor, amikor feladjuk a küzdelmet, mondván, minek küszködjünk, úgysem haladunk. Emlékezz Antonio Machado versére, amit oly sokszor emlegetünk a CAMINO során: „Vándor! Itt nincs ösvény. Ösvény lesz, ha kitaposod.” Mindig a következő lépés a legfontosabb. Hogy megtedd az utat, világosan kell látnod a célt, és erőt kell gyűjtened a következő lépéshez, majd az utána következőhöz. Minden lépés erőfeszítést kíván. Egyetlen erőfeszítést sem hagyhatsz ki. |
